Te mit teszel, amikor valaki megjegyzést tesz valamidre, durva kommentet kapsz, félreértenek, vagy meg sem akarnak érteni igazán és emiatt verbálisan bántalmaznak akarva vagy akaratlanul? Mit csinálsz TE, hogy jobban érezd magad az adott helyzetben úgy, hogy tudod, a körülményeket nem tudod megváltoztatni?

Mert hát nem tudod. Az ilyen történések, mint amilyen egy beszólás is, pont olyan külső körülmények, mint amikor esik az eső – adottak. Magára a helyzetre, az “elkövetőre” nem vagy ráhatással, hiszen nem tudsz például benyúlni az illető agyába és “átrendezni” a gondolatait, vagy megváltoztatni, hogy más szavak hagyják el a száját, ha ő azt nem akarja…

Remek lenne, ha olyan világban élnénk, ahol mindenkit minden percben érdekel a másik lelki világa, és igyekezne minden helyzetben a tőle telhető legnagyobb empátiával beszélni a másikkal még akkor is ha amúgy nem szimpatizál annak nézeteivel – de nem ilyen világban élünk.

Rohanunk, türelmetlenek vagyunk, zsigerből, átgondolatlanul vágunk oda szavakat a másiknak mondván „mi csak őszinték vagyunk”, meg hát amúgy “megvan a magunk baja” és különben is,” jogunk van hozzá, hogy elmondjuk a véleményünket úgy, ahogy nekünk tetszik.” Ha Isten is úgy akarja és segít nekünk egy kicsit belassulni, illetve több időt szánni a befelé figyelésre, tanulásra, és lelki fejlődésre is a pénzben mérhető sikerek hajtása mellett, akkor talán majd (vissza)változik ez a világ is egy emberibb arcára. De addig: ez van, ebben kell jól lenni.

Hogyan lehet jól lenni, miután beszóltak neked az utcán?

A 13 év alatt, mióta muszlim vagyok, színes repertoárnyi jelzőt gyűjtöttem be: bár voltam hercegnő többször is (ezt mindig óvodás kislányoktól kaptam) boszorkány is, apáca, szűz, és krisnás, de Al-Kaida terrorista, talibán, vagy terrorista csak simán és szír menekült is. Mondták már, hogy takarodjak haza, hogy ne itt robbantgassak, de megesett, hogy idős nénik Bibliájukat szorongatva vagy agyon tetovált csávók nagy ezüst kereszttel a nyakukban vetették magukra szaporán a kereszteket miközben szúrós pillantásokat vágtak hozzám. Az Internet világában kapott inzultusokat meg inkább nem is említem.

Hazudnék, ha azt mondanám, hogy sosem érintett érzékenyen egy-egy ilyen gyűlölködő komment, de a 13 év alatt szerencsére volt alkalmam megerősítenem az önbecsülésemet. Az iszlám és a hozzá kapcsolódó ruházat mára olyan szinten identitásommá vált, hogy egyszerűen képtelen vagyok megbántódni, bármilyen goromba beszólást is kapok muszlimként. Az is meglehet, hogy mivel ennyire magabiztosan (általában mosolyogva és jókedvűen) közlekedem az utcán és már nem pörög az agyamban minden egyes lépésnél a gondolat, „jaj, mit gondolnak rólam ebben a szerelésben”, az emberek nem érzik szükségességét, hogy beszóljanak. Ez egy pszichológiai trükk is egyben, sokszor csak ennyi kell: mosolyogni másokra, hogy ők visszamosolyogjanak rád. És tényleg működik.

De van, amikor az emberek olyan frusztráltak, hogy ki kell hogy töltsék azt rajtad. Így jártam én nemrég Esztergomban. Igazából nem a kommentek durvasága lepett meg, mert nem voltak durvák, inkább a sűrűség: röpke egy óra alatt hármat is kaptam. Pedig olyan szép és nyugtató ott a táj, nem is értem…

Alapvetően nem ott volt dolgunk, de ha már arra fele jártunk, mindenképp el szerettem volna menni a Babits házhoz, meg hátebédelni is kellett valahol. Körülbelül 3 órát töltöttünk a városban, ami alatt szokatlanul szúrósabb tekinteteket szokatlanul hosszabb ideig éreztem magamon és a következő kommenteket kaptam az egy óra alatt, amíg megjártam a költő nyári lakát.


“Jaj, anya, nézd, ott egy arab.” – hívta fel rám egy tini fiú az anyja figyelmét, ha éppen nem vett volna észre. Ez az egyik legtipikusabb beszólás egyébként, amit egy muszlim nő kapni szokott. Mert hát ugye beszólást a muszlimok közül általában csak azok a nők kapnak, akik a kendőjük miatt ”látvanyosan is” muszlimok.

 A srácnak viszont még akár igaza is lehetne, mert például a szírek is arabok, (bár sok a keresztény köztük, akik ugye nem hordanak kendőt az utcán), általában fehér bőrűek, a szemük világos, Kairóban is mindig szírnek néztek, szóval akár még arab is lehetnék… De na, mégis csak illetlenség egy vadidegen származását firtatni fennhangon az utcán. Mindegy, lehet más kultúrából jön és nem tudja, hogy a civilizált Európában ez nem etikus viselkedés.


“Jaj drágám, ilyen ruhában pont a napra ültél ki? Borzasztó meleged lehet, szerintem ülj át ide, kérsz egy pohár vizet?” A drámázás a beszólás egy szofisztikáltabb verziója ugyan, de ugyanolyan bántóan tud hatni, pláne ha ez is közönség előtt, fennhangon teszik.

Az abszolút kedvencem pedig, amit egy srác mondott a haverjának, amikor leparkoltam a kocsival:


Gyuri, te rendeltél gyrost? Nézd má’, úgy tűnik, megjött”.

Most szólok, ha bármelyik török étterem marketingfejlesztésre használja az imént leírtakat, számítson rá, hogy csöngetni fogok a jutalékért.

13 év muszlim lét és önismereti tanulmányok után én háromféleképpen reagálok le minden beszólást:

✅ Elnevetem magam. (Ezt a pszichológiában bohóc technikának hívják.) Hisz ha belegondolsz, teljesen értelmezhetetlen és céltalan egy ilyen jelenet és ezáltal komikussá is válik.  

✅ Némaságba burkolózom a sajnálat érzésével. Arra gondolok, milyen borzalmas lehet ennek az embernek az élete, hogyan képes ilyen gyűlölettel teli világot kreálni magának, és vajon mitől ennyire gyenge, hogy rajtam tölti ki a frusztrációját ahelyett, hogy a problémái megoldásán dolgozna? Értem én, de őszintén sajnálom érte.

✅Kedvesen megköszönöm a kommentet, esetleg valami frappáns elismerő válasz kíséretében. Pl. „Húzzál haza te terrorista”. Köszönöm, hogy aggódsz értem, képzeld, éppen hazafele tartok, már csak néhány megálló, de – már ha meg nem haragszol – én nem igazán csípem a terroristákat, tudod, még az akció filmeket sem szeretem.” Van egy nagyon jó Youtube videó, ami remekül bemutatja ennek a reakciónak a hatását a gyakorlatban: hogyan kell leszerelni gyorsan a „terrorizáló” egyéneket. (Ezt iskolai vagy munkahelyi zaklatás esetén is érdemes bevetni.)  

Szóval, nevetés, sajnálat, némaság, kedves szavak…Ti hogyan reagáltok a beszólásokra, hogy mégis jól érezzétek magatokat az adott helyzetben?