Mi visz rá egy embert arra, hogy egy vadidegen szembe jött(ment)nek csak úgy a semmiből megjegyzést tegyen?

Bármiére. Hajára, ruhájára, színére vagy járására.

Még ha magában kommentál, hagyján,
még ha társának pusmogja oda,
ám legyen,

De hangosan, nyíltan ilyesfajta gondolatot kimondani…
Nem bántó – szimplán értelmetlen.

Így lettem most éppen Piroska, tegnap a téren.

Értem én, és mégsem teljesen…

Mi viszi mégis rá az embert?
Az elmúlt 13 év alatt, mióta muszlim vagyok, nem sikerült erre igazi válasz kapnom.

Talán saját nyomora.
Hogy nincs, kitől elismerést reméljen,
S lehet, így tesz rá szert, hogy másoknak tép sebet – sebtében.

Lehet, nincs kit megnevettessen.
S talán így szórakoztatja magát, a más arcára csalt döbbeneten.

Mi viszi rá? Nem tudom.
Ha van tipped, ne tartsd magadban.

Had aludjak végre nyugton!😅